Rólunk

Egy kicsit magunkról, magamról:

Gerébi Attila vagyok. A bőrök világa igen régen magával ragadott. Olyan 11 évesen kaptam egy első világháborús tőrt, amit már nagyon megviselt az idő, persze a tokja sem volt már meg régen, ezért elszántam, hogy "én bizony csinálok hozzá!"

Nyomban fel is dúltam a lakás minden szegletét és sikerült előkaparnom valami iszonyat vastag bőrt, öreg is volt, csúnya is volt, de a célom felé vezetett. Fogtam magam, terveztem belőle egy tokot, szereztem szegecseket, kivágtam, jól összeszegecseltem és a végeredmény!..

De annak ellenére én szerettem és boldogan hordtam magammal túrák során, meg ahol csak lehetett. Kusza módon úgy érzem, hogy ez indított el mégis azon a pályán, amin most szerencsét próbálok. Sütöttem magamnak egy batyu hamuba sült pogácsát és "útnak indultam". El kezdtem többet és többet bőrökkel foglalkozni, cseperedtem, tágult az elmém és egyre több információt gyürkőztem bele, ügyesedtem.

Fontosnak találtam mindig is a történelmet, a történelmünket, ezért szépen lassan ráálltam és egyre szélesebb körben kezdtem kutakodni. Mint minden gyerek, elsőnek a történelemkönyveket kezdtem bújni, de ott szembeötlött idővel, hogy itt valami nem az, mint aminek kéne lennie. Gyanús a hiányosság, a csúsztatások sora, ezért még több irodalmat csaptam fel, míg már az sem bizonyult elégnek. Jöttek tehát a mellékágak, a népzene és a népművészet és az élő népi emlékezet. Az idősebbekkel való hosszú, estébe nyúló beszélgetések és talán mára kijelenthetem, hogy "valamit kezdek megérteni!"

A megoldás mindig is a kezünkben volt, sosem veszett el, sosem irtották ki. Ez nem más, mint a "Képírás"

Szóval itt is vagyunk, elérkeztünk a jelenbe. A célom az, hogy a lehető legnagyobb réteggel megismertessem a képírást és a régi szittya eszméket. Bevallom, számomra is sok titkot rejt ez a fajta tudomány, de az ornamentika már csak ilyen. Soha sem lesz vége a tanulásnak.

Az általunk készített termékekről:

Szeretném úgy gondolni, hogy méltóan őrzöm hagyományainkat és ebbe a hagyományba beletartozik a harc is.

Sok éves harcművészeti háttért tudhatok magaménak szerencsére és fő céljaim közé tartozik az is, hogy harcra !alkalmas! termékek hagyják el a műhely fortyogó kapuit. Szerintem fontos az, hogy egy tárgy, ne csak egy dísztárgy legyen, hanem effektív védelmi értékkel is bírjon. Ha ez valami okból nem jöhet létre, esetleg a kért díszítés technikái miatt, feltétlenül jelzem, hogy nem ajánlott a használata éles harci helyzetben.

Hagyományőrző termékeink széles kínálatban lesznek elérhetőek. Nem az a szándékom, hogy lemásoljak egy leletet, hanem, hogy a múltbéli mintákat megőrizve, új formákat is alkossak.

Természetesen ez nem zárja ki, hogy lelet után készült termékek is kaphatóak lesznek.

És végül mitől mütyür a mütyür:

A mütyür egy régi magyar/hun szó, jelentése: bogár, rovar

"Így ér véget majd küldetésem, ha egyszer be tudom majd bizonyítani, hogy ellentétben a finn-magyar elmélet mellett kardoskodók megnyilatkozásaival, a magyar nép igenis Atilla népe."- Kőrösi Csoma Sándor -